Az RP-113H szíjhajtású lemezjátszó. A motort nem túl lágyan függesztették fel a szokványos műanyag tojáshéjra, amely teljesen "merev"; a négy gumiláb nemigen óvja meg a környezet rezgéseitől.
A lemeztányér alumíniumötvözetből készült, igen könnyű, mindössze 46 dekás. Apró, egyenáramú motor hajtja meg, lapos gumiszíjjal. A hangkart egy másik, még kisebb motor húzza-vonja, egy vékony műanyagszál segítségével.
A teljes készülék működését egy nagybonyolultságú, RH-IX1229AF22 típusjelű integrált áramkör hangolja össze. Ide futnak be a kezelőszervek utasításai, valamint annak a 3 fotoérzékelőnek a jelzései, amelyek a hangkar helyzetéről tájékoztatják a "központot".
Valahányszor a hangkar kimozdul a lemezbarázda érintőjéből, a fotoérzékelők hibajelet adnak, ezt a központi IC átküldi egy másik, VIM 5457P típusú IC-nek, amely a hangkar mozgását vezérli, s ilyenkor parancsot ad a szervomotornak: vigye odébb a kart.
A letapogatási hiba (szöghiba) a specifikáció szerint legfeljebb ±0,2 fok lehet. Az utóbb említett IC működteti a karlift elektromágnesét is, és ez nagyon fontos funkció az effajta gépekben, hiszen a hangkart kézzel nem is érinthetjük, s ezért bármiféle üzem módváltásnak azzal kell kezdődnie, hogy az automatika felemeli a hangkart.
A gép 14V-os stabil egyenfeszültségről működik, s azt egyetlen, tranzisztoros stabilizátorról kapja. A ki-bekapcsoló egyébként nem választja le a készüléket a hálózatról, csupán a tápfeszültséget veszi el az elektronikától.
A "Play"-en kívül minden más üzemmódban csatornánként 1-1 tranzisztor némítja a hangszedő jelét. A kivezetőzsinór 1 méter hosszú, árnyékolt kábel, szabványos, 5 pólusú csatlakozódugóval.